Szégyenteljes a vádemelés a Pillangó utcai metróbaleset ügyében: az ügyészség szemet hunyt a tényleges felelősség fölött
A 2016 végi, 20 sérülttel járó baleset mögött sokkal szerteágazóbb okok húzódnak meg, mint csupán a ranglétra alján tevékenykedő két végrehajtó személy egyszeri hibája. A vonatok és a biztonsági berendezések gyártója, üzemeltetője és az azokat engedélyező közlekedési hatóság felelősségének figyelmen kívül hagyása alapvetően megkérdőjelezi a büntetőeljárás komolyságát. Egyben az érintettek három éve tartó hallgatása azt jelzi: korlátozottan történt csak meg azon önreflexió, amely a jövőre nézve garantálná a tanulságok levonását, a hasonló esetek megelőzését, ezáltal az utasok színvonalas és biztonságos kiszolgálásának a vállalati kultúra középpontjába helyezését.
Mint ismeretes, 2016. december 5-én reggel 7 óra körül a budapesti M2-es metróvonalon egy érkező vonat hátulról nekiütközött a Pillangó utcai megállóban várakozó másik vonatnak, melynek következtében 20 utas megsérült és jelentős anyagi kár keletkezett. A balesetet megelőző órákban és napokban, ahogyan a korábbi években is több alkalommal, bizonyos kedvezőtlen időjárási tényezők mellett nehézségek voltak tapasztalhatók a vonatok fékezésével, számos esetben az érkező vonatok nem tudtak megállni a Pillangó utcai megállónál, utasokat is érintő baleset azonban korábban emiatt nem történt. Ahogyan utólag a balesetet vizsgáló szervek megállapították, az érkező vonat vezetője nem az időjárási körülményeknek megfelelően választotta meg a sebességet és a féktávolságot, és e hiba elkövetésében a nem elvárhatóan működő biztonságkritikus műszaki berendezések sem tudták megakadályozni. Érdemi megoldás a problémára azóta sem született, csak a tüneti kezelést és mindennapos, jelentős fennakadást eredményező nagymértékű sebességkorlátozás véd a hasonló esetek balesetté való eszkalálódásától. Az ügyészség a napokban emelt vádat az ügyben – finoman szólva felszínes eljárásról téve tanúbizonyságot.
Elöljáróban szükséges leszögezni: tény, hogy a vád alá helyezett motorkocsi-vezető és menetirányító hibázott, ezért a jogszabályok alapján felelősségre vonásuk megalapozottan merül fel, ha nem is feltétlen büntetőjogi, de hatósági, vagy vállalati fegyelmi szinten.
Azonban ennél több és nagyobb hatású, összességében rendszerszintű problémát jelentő hiányosságok állnak a balesethez vezető események mögött, amelyekről az ügyészség vádemelésről szóló közleménye szót sem ejt. Az érintettek felelősségi körébe tartozóan további legalább négy tényező játszott az eseményekben szerepet, a baleset korábbi vizsgálati jelentéséből is kiolvashatóan:
- Az érintett járműtípus nem alkalmas az üzemszerű körülmények között elvárható fékúton való megállásra. A szokatlannak semmiképpen sem tekinthető, bár valóban kedvezőtlen időjárási hatások mellett a csúszásvédelmi funkció – tervezési hiányosságokra visszavezethetően – hatástalan és kezelhetetlen, alkalmatlan a vonat megcsúszásának kezelésére, a fékút indokolatlan megnövekedésének megakadályozására. A tapadást és a fékhatást fokozó egyéb segédberendezések nincsenek a járművön.
- A biztosítóberendezés és a vonatvezető rendszer nem alkalmas a vonatok elvárt helyen való megállításának garantálására üzemszerű körülmények között. A fékezési tulajdonságok hiányosságainak figyelembevételével nem biztosított a kellő távolság a közlekedő vonatok között, a berendezés tehát nem véd hatásosan az emberi hibától.
- A közlekedési hatóság az engedélyezés során a fenti hiányosságokat nem vizsgálta kellő alapossággal, engedélyt adott a később bekövetkezett baleset kockázatát hordozó rendszerek üzembe helyezésére.
- Az üzemeltető a megrendelés, az üzemeltetésre átvétel és a több évnyi üzemelés során szintén nem kezelte kellő alapossággal a tapasztalt hiányosságokat. Nem hozott hatásos megelőző intézkedéseket, nem alkalmazott megfelelő eljárásokat és nem részesítette elégséges információban és a kialakult helyzet hatékony és biztonságos kezelését szolgáló képzésben a személyzetet.
Látványosan elhanyagolták tehát a vasúti közlekedésbiztonság évszázados alapelvét, mely szerint a kritikus következményű emberi hiba kockázatát műszaki berendezésekkel kell minimalizálni, mert a következmények egy pillanatnyi tévedés hatására is rendkívül súlyosak lehetnek. A jelen baleset a munkanap reggeli csúcsidőszakban történt, a két összeütközött vonaton több mint ötszázan utaztak. A leírt körülmények ismeretében két beosztott dolgozóra hárítani a baleset teljes felelősségét: gyáva és védhetetlen aránytévesztés.
Több szervezetnél számos személy, köztük vezető beosztással rendelkezők felelőssége merül fel a balesetveszélyes üzemi jellemzők létrejötte és a végül bekövetkezett baleset kapcsán. Az ügyészség részéről mindennek figyelmen kívül hagyása azt jelenti, hogy a büntetőeljárás nem célozza a felelősségi viszonyok teljes és megnyugtató feltárását, ezzel szemben csupán két alacsony beosztású dolgozó bűnbakként való beállítása jelen esetben és a jövőbeli lehetséges esetekre nézve is alkalmas a valós felelősség elfedésére. Rendkívül csekély eredmény ez egy három éven át folytatott eljárásban.
A büntetőjogi vonatkozásokon túl a közlekedésbiztonság szempontjából szükséges szót ejteni arról is, hogy a problémák feltárása és különösen azok megoldása az érintett szervezetek részéről rendkívül lassan és vontatottan haladt és halad, sajnálatosan a nyilvánosság teljes kizárásával, évek óta érdemi tájékoztatás nélkül. A balesetvizsgálat befejezésére egy évet, az első érdemi megoldást jelentő biztosítóberendezési módosításnak még a közbeszerzési pályázatára is 2,5 évet kellett várni. Az elmúlt több mint 3 évben átfogó megoldás nem született, a kényszerű ideiglenes intézkedésként elrendelt sebességkorlátozás azóta is érvényben van, lassabb haladást, csúcsidőszakban ritkább követést és állandósult zsúfoltságot eredményezve a metróvonalon utazók tízezrei számára.
Mindez nem szolgálja sem az üzemelés elvárt hatékonyságának és biztonsági szintjének, sem az utasok bizalmának helyreállítását.
A Közlekedő Tömeg Egyesület állást foglal a megtörtént baleset felelősségi viszonyainak teljes körű feltárása, a balesethez vezető kockázatok jövőre vonatkozó tanulságainak levonása és a közvélemény érdemi tájékoztatása mellett, valamint elvárja a közlekedésbiztonság elvárható szintjének és a szolgáltatás színvonalának további késlekedés nélküli, mihamarabbi helyreállítását.
Az utasok az eddigieknél többet érdemelnek!
