A magyar kormány előzetes társadalmi egyeztetés nélkül, júliusban nyújtotta be a 2021-2027 időszakra vonatkozó Integrált Közlekedésfejlesztési Operatív Programot (IKOP) az Európai Bizottságnak, amelynek keretében a rendelkezésre álló összeg több mint tizedét, mintegy 140 milliárd forintot az M1-es autópálya Budapest–Bicske szakaszának irányonként három sávosra bővítésére költené a kormány. A Közlekedő Tömeg Egyesület és a Magyar Közlekedési Klub e tervet rendkívül károsnak tartja, helyette a párhuzamos vasúti vonalszakasz kapacitásának növelését sürgeti, ezért levélben kérjük az Európai Bizottság illetékes igazgatóit, hogy a programot ebben a formájában utasítsák el.
Információink szerint az autópálya-szélesítés megvalósíthatósági tanulmánya azzal indokolja a beruházást, hogy a szakaszon a személygépkocsi-forgalom 50 százalékos, a teherforgalom 100 százalékos növekedése várható, miközben a párhuzamos vasútvonal által nyújtott lehetőségeket meg sem említi. Ez az érv számos szempontból téves, összeférhetetlen, ellentétben áll az alapvető fenntarthatósági szempontokkal és több másik közlekedési tervvel és stratégiával.
A túl sok autó már így is élhetetlenné teszi Budapestet: mind a közösségi közlekedés utasai, mind a munkájuk vagy családi helyzetük miatt feltétlenül autóhasználatra szorulók utazását jelentősen meghosszabbítják a dugók; a torlódások nemcsak a csúcsidőszakban, hanem napközben is állandósultak. A gyaloglást és a kerékpározást akadályozza, hogy a közterületek többségét közlekedő vagy parkoló gépjárművek foglalják el. A hatalmas autóforgalom emellett minden városlakó számára káros lég- és zajszennyezéssel jár. Az elmúlt évszázadokban kialakult városszerkezet nem teszi lehetővé a közúti kapacitás további növelését, ezért az egyetlen megoldás a helytakarékos, környezetbarát közlekedési módok előnyben részesítése és ösztönzése az autózással szemben. Ennek megfelelően a Budapesti Mobilitási Terv szerint 2030-ig a jelenlegi 42-ről 30 százalékra kell csökkenteni a fővárosban az autóval megtett utak arányát, de e cél elérhetetlenné válna, ha az autópályákon még a jelenleginél is sokkal több gépjármű özönlene be a városba.
Hibás az a hozzáállás, mely szerint a közúti forgalom folyamatos növekedése befolyásolhatatlan, az egyetlen rá adható válasz pedig az utak szélesítése: a tapasztalatok valójában azt mutatják, hogy a forgalom alkalmazkodik a rendelkezésre álló közúti kapacitáshoz. Ha bővítik az autópályát, még többen ülnek autóba, még nagyobb dugók lesznek a fővárosban, ellenben a megfelelő közlekedéspolitika mellett sokan hajlandóak vonatra, buszra, kerékpárra váltani. Ráadásul az M1-es autópálya már jelenleg is megfelel a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) követelményeinek, a bővítés tehát a tranzitforgalommal sem indokolható.
Az Európai Bizottság mobilitási stratégiája a párhuzamos Budapest–Győr–Bécs/Pozsony vonalat nagysebességű vasúti fejlesztésre jelöli ki, egyúttal 2030-ig a távolsági vasúti utasok számának kétszeresre növelését tűzi ki célul. A vasúti teherszállítás esetében 2050-re számolnak a forgalom duplázódásával. Az Európai Unió a közúti forgalom növekedése helyett a vasúti kapacitás bővítését tartja kívánatosnak, különösen a nagyvárosok vonzáskörzetében.
A Magyarország Kormánya által elfogadott Budapesti Agglomerációs Vasúti Stratégia (BAVS) a Budapest környéki vasúti hálózaton szintén az utasszám megduplázását irányozza elő. A már jelenleg is a kapacitásának határán működő, az M1-es autópályával azonos irányú 1-es vasútvonal Budapest–Törökbálint szakasza esetében egy harmadik vágány megépítésére van szükség, hogy az S10-es és S12-es személyvonatok közösen a jelenlegi 30 helyett 15 percenként közlekedhessenek és se a távolsági, se a tervezett győri zónázó vonatokat ne tartsák fel. Ehhez a tervek már rendelkezésre állnak, melyek a majdani nagysebességű vonalhoz csatlakozó negyedik vágány előkészítését is tartalmazzák. Az így létrejövő magas színvonalú vasúti szolgáltatás megfelelő kapacitást nyújtana az ingázók számára akkor is, ha számuk jelentősen nő, az autópálya szélesítését tehát szükségtelenné teszi.
Tudomásunk szerint a magyar kormány nem folytatott egyeztetést az elküldött programmal kapcsolatban sem az érintett önkormányzatokkal, sem civil szervezetekkel. Közlekedésszakmai szempontból rendkívül aggályosnak tartjuk ezt a hozzáállást, hiszen a városok belső működését és a felhasználói igényeket a helyi önkormányzatok, illetve civileket tömörítő szervezetek ismerhetik a legjobban. A program összeállítása véletlenszerűen zajlott, úgy tűnik, hogy a kormány még a saját, elfogadott stratégiáira sem volt tekintettel.
Úgy tudjuk, a vasúti fejlesztés költsége kb. 20 milliárd forinttal alacsonyabb a fölösleges és káros autópálya-bővítésnél, ez az összeg átcsoportosítható például a már korábban előkészített budapesti villamoshálózati fejlesztésekre, melyek közül az IKOP jelenleg egyet sem tartalmaz. Mielőbb meg kell valósítani a pesterzsébeti villamoshálózat bővítését, a 42-es villamos meghosszabbítását a Gloriett lakótelepig és a Bajcsy-Zsilinszky úti vonal visszaállítását, hogy a városon belül is nagy kapacitású és kényelmes közösségi közlekedés álljon a lakosság rendelkezésére.
E szempontokat levelünkben ismertettük Sofia Alvesszel, az Európai Bizottság Regionális és Várospolitikai Főigazgatóságának adminisztratívkapacitás-építési és a programok végrehajtásáért felelős igazgatójával és Herald Ruijtersszel, a Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóság beruházási, innovatív és fenntartható közlekedésért felelős igazgatójával. Bízunk benne, hogy a Bizottság a Budapesten és az agglomerációban élők egészséges környezethez való jogát és a fenntarthatósági célokat figyelembe véve elutasítja az autópálya szélesítését tartalmazó programot és helyette a vasúti fejlesztés priorizálását kéri a magyar kormánytól.