Az Őrség, Balassagyarmat vagy a Tisza-tó környékének példája mutatja: a határozott helyi fellépés meghátrálásra tudja kényszeríteni a szaktárcát a vasútvonalak bezárása ügyében. Augusztus elsejétől az érintett 35 vasútvonalból 10 esetében visszavonja a megrendelő ITM az „ideiglenes járványügyi menetrend”-nek nevezett, bezárással felérő értelmetlen járatritkításokat. Ugyan ez fontos szimbolikus lépés, azonban egyelőre kevés, és nagyon távol áll attól, amit hozzánk hasonlóan több más szervezet, számos érintett lakos és helyi politikus kért – azaz hogy átfogó koncepció mentén fejlesszék a térségi vasútvonalakat.
Egyrészt a szóban forgó 10 vonal kiválasztása nem szakmai szempontok alapján történt. Nem azon vonalak esetében döntöttek visszaállításról, ahol az utasok számára a legtöbb előny érhető el akár csak a korábbi menetrend visszaállásával, hanem a jelek szerint a helyi tiltakozások ereje számított. Olyan vonalak maradnak ki így a szórásból, mint például a villamosított, elővárosi potenciállal rendelkező gyöngyösi vonal, a ritkítás előtt komoly forgalmat bonyolító 127-es és 128-as vonalak (Szeghalom térsége), vagy épp a nyíregyházi ingázóknak fontos 116-os vonal.
Másrészt önmagában a korábbi menetrendek visszaállítását szinte sehol nem lehet sikernek nevezni. Ahogy azt minden alkalommal hangsúlyozzuk, nem cél a korábbi, versenyképtelen, alacsony színvonalú szolgáltatás konzerválása. Továbbra is azt várjuk, hogy készüljön átfogó koncepció a regionális közösségi közlekedés fejlesztésére, emellett pedig mielőbb kezdjék meg a regionális járműpark cseréjét! A 40 éves csehszlovák motorkocsik helyett korszerű vonatokra van szükség, melyek akár kis költségből, használtan is beszerezhetőek. Sürgős szükség van továbbá menetrendek jobb összehangolására és a kormány által évek óta halogatott, más országokban évtizedek óta természetesnek számító közös busz-vasút tarifarendszerre is.
Fejlesztés nélkül semmilyen garancia nincs arra, hogy a leépítési akciók ne ismétlődjenek meg újra és újra. Amíg nem készül érdemi vizsgálat arról, hogy hol van potenciál a vasúti térségi közlekedésben, és ott nem vezetnek be jól használható menetrendeket, addig mindig lehet majd az utasok alacsony számára hivatkozva vonalbezárásokat tervezgetni. Ezért is fontos, hogy csak részletes és a térségekben élők szempontjait figyelembe vevő, nyilvános vizsgálat után vezessenek be bármiféle változtatást – titokban kidolgozott és pár nap alatt bevezetett változásoknak nem szabad többet előfordulnia.
Továbbra is azt várjuk tehát az Innovációs és Technológiai Minisztériumtól, hogy mindenhol maradéktalanul vonják vissza az ideiglenesnek nevezett vasútvonal-bezárásokat, és végre érdemi, szakmai szempontok alapján, az érintett lakosság bevonásával értékeljék újra a vidéki vasútvonalak sorsát – ahol pedig fejleszteni érdemes, ott mielőbb kezdjenek érdemi fejlesztéseket az utasok bizalmának visszaszerzése érdekében!
A regionális vonalak jövőképe kapcsán itt írunk részletesebben.
