Az M3-as metró másfél évig tartó lezárása után az utasok számára az egyetlen érdemi változást az állomások akadálymentesítése jelentette volna, de Tarlós István ígérete ellenére a gyakorlatban ez sem teljesült.
Két olyan állomás is van a megújult északi szakaszon, ahol ugyan fel lehet jutni a felszínre kerekesszékkel vagy babakocsival, de a felszín már nem átjárható, a csomópont két oldala között nincs szintbeli átjutási lehetőség.
Az Árpád hídnál emiatt 16 percre van szüksége a kerekesszékes utasoknak, hogy az Óbudáról érkező 1-es villamos peronjáról átjussanak az Újpest felé tartó metró peronjára. Több száz métert kell kerülniük a Váci út és a Róbert Károly körút keresztezéséhez, menet közben pedig egyszer le kell liftezniük az aluljáróba, majd feljönni onnan a rámpán, végül megint leliftezni a túloldalon.
Más átszállási irányokban sem jobb a helyzet: a belvárosból metróval érkezőknek a ma még félkész volánpályaudvar akadálymentes megközelítéséhez 10 percre van szükségük.
Újpest-központnál pedig csak a felszín érhető el lifttel, az aluljáró nem, zebrák pedig szintén nincsenek. Itt is 10-15 perces kerülőkkel kell számolnia annak, aki a főpolgármester szerint akadálymentes metró és az akadálymentes buszok között szeretne átszállni.
- Megfelel-e a megoldás a hatályos előírásoknak és az akadálymentesség követelményeinek?
- Találtak-e már olyan gyártót, aki vállalja az adott paramétereknek megfelelő felvonók legyártását? Kaptak-e már konkrét árajánlatot?
- Hány utas felszínre jutását tudja biztosítani a ferde lift? Ez a kapacitás a metró 2,5 perces sűrűségéhez mérten elegendő lesz?
- A ferde liftek miatt mennyivel lesz kevesebb mozgólépcső az egyes állomásokon? Azok elegendőek lesznek a mai forgalom lebonyolítására, vagy le kell majd zárni az állomásokat, ha meghibásodik egy mozgólépcső?
- Hogyan lehet majd feljutni az aluljárókból a felszínre? A felszínen akadálymentesen átjárhatók lesznek az érintett csomópontok?
Ha ezekre a kérdésekre az elmúlt években nem született meg a válasz, könnyen elképzelhető, hogy a felújítás után a korábbinál is zsúfoltabb, lassabban megközelíthető állomásokat vehetnek birtokba az utasok, miközben valódi akadálymentesítés nem történik.
Pedig a felújítás befejezése után évtizedek múlva nyílik csak alkalom újabb komoly beavatkozásra.
A fenti hiányosságok pótlásán túl a metróvonal félmillió utasának olyan valódi fejlesztésekre van szüksége, mint:
- Új kijáratok építése a peronokról, pl. az Üllői út ma nehezen megközelíthető részei felé
- Jobb átszállási kapcsolatok kiépítése, pl. az Ecseri útnál a 3-as villamoshoz és a tervezett vasútállomáshoz
- Valós idejű utastájékoztatás fejlesztése
- A beléptetőkapuk kihelyezésének előkészítése az M4-es metró állomásaihoz hasonlóan
A sorba beleillik a légkondicionáló berendezések története is: a mai napig nem született valódi ígéret a megoldásra.
Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy miért kényszerültek másfél évig pótlóbuszozásra az utasok, ha gyakorlatilag egy nagytakarítást kaptak cserébe.
Itt az ideje, hogy a főváros abbahagyja a titkolózást, és őszintén nyilatkozzon: a következő három évnyi kitartásért cserébe számíthat az utazóközönség valódi fejlődésre, vagy meg kell elégednie egy újabb nagytakarítással?
Zene: Neo – Everybody Come On